ÉLETRAJZ

Escher Károly (az önarckép forrása: inphoto.blog.hu) 1890. október 22-én született Szekszárdon. A család Budapestre költözése után a polgári iskolában jól tanult, de további taníttatására nem volt anyagi erő. Lakatostanonc lett. Egy oktatója látva, hogy a tehetségesen rajzoló fiú nem bírja a fizikai igénybevételt, 1908-ban felszabadíttatta, s a Ganz gyárban maga mellé vette rajzolónak. Itt egy amatőr fotográfus mérnök segítette kezdeti fényképészeti ismereteit továbbfejleszteni. 1911-től a Schlick-Nicholson-féle gépgyárban volt műszaki rajzoló. 1916-ban merész váltással filmoperatőr lett. Egy sor játékfilmnek is sikeres alkotó részese; ő volt A dada (Bródy Sándor) filmváltozatának operatőre. Tizenkét év a filmgyártásban: az események megörökítése az életévé vált. A némafilm-készítés válsága idején, 1928 nyarától a Pesti Napló képes mellékletének fotográfusa lett. „Mindenes” újságfényképészből rövidesen karakteres, emlékezetes riportokat készítő sajtófotóssá vált. Neki is köszönhető, hogy a „képes melléklet” a magyar sajtó- és fotótörténet emblematikus orgánumává vált. 1939-ben lapja kényszerű megszűnése után a Híd, majd a Film Színház Irodalom fotográfusa. 1945-öt követően a Képes Világ, Kis Újság, Képes Figyelő fotóriportere. 1952-től a Városépítési Tervező Irodánál dolgozott, innen ment nyugdíjba. Ezt követően is aktív volt a Hungarian Foreign Trade fotográfusaként. 1966. február 16-án hunyt el Budapesten.

Kiemelkedőt alkotott a színházi-, és a színész fényképezés terén is; erről többek között Bajor Giziről készített fotókönyve (1958) tanúskodik. A század első felének nagy történelmi hullámverésében kívül maradt minden politikai párton. Ugyanakkor szociális érzékenysége a szociofotó egyik legjobb hazai művelőjévé emelte.

Elismertsége pár kitüntetése ellenére messze elmaradt a megérdemelttől. Életében még egy könyve jelent meg, a Riportfényképezés (1959). 1965-ben volt egyéni kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában. A róla készült mindössze 18x16 centiméteres könyvecske − alig hét [!] oldalas életrajz, összesen 64 fénykép − megjelenését már nem érhette meg. Életművének újrafelfedezése az utókor feladata.

HÁTTÉR

A fotóriporter fennmaradt felvételeinek száma több tízezret tesz ki, nyomtatásban is több ezer képe jelent meg. Életművéről megdöbbentő előrelátással, az 50-es évek Magyarországán teljesen szokatlan módon próbált gondoskodni. 1956 tavaszán 80.000 darab ( 20 %, tehát 96.000 darab) felvételének negatívját eladta az Országos Széchényi Könyvtárnak.

A negatívok évtizedekig Csipkerózsika-álmot aludtak. Néhány ötletszerű keresgélést, kiemelést leszámítva nem nyúltak az Escher-gyűjteményhez. Szakszerűen senki sem foglalkozott az örökséggel.

Felismerve az anyag hatalmas kultúrtörténeti jelentőségét, két esztendővel ezelőtt kezdett hozzá a fényképtár két munkatársa, Csillag Katalin a kiállítás kurátora és Nagy Ferenc fotográfus a feltáráshoz, rendszerezéshez. Mintegy 38.000 negatívot tudtak összegyűjteni. A munka során nyilvánvalóvá vált, hogy az Escher alkotói korszakában nagyrészt használt nyersanyag, a nitrócellulóz film sajátosságai elkerülhetetlenné teszik az azonnali konzerválást, digitalizálást – mert a megindult kémiai folyamatok megállíthatatlanul vezetnek a filmkockák megsemmisüléséhez. Ezt a nem megfelelő tárolás gyorsítja. Sajnos vannak olyan anyagrészek, melyek már tönkrementek. Ez a munka versenyfutás az idővel: meg kell menteni, ami még menthető.

A tudományos feldolgozás igen munka- és pénzigényes feladat, amely az eddiginél lényegesen nagyobb figyelmet érdemel. Az elmúlt két esztendőben mintegy hatezer filmkocka megtisztítása, s a felvételek részbeni azonosítása történt meg. A munka döntő része, s a felvételek konzerválása és a digitalizálás még előttünk áll. A majdan elkészülő, átfogó dokumentálás azonban lehetővé teszi, hogy az Escher hagyaték végre a magyar fotó- és sajtótörténet szerves részévé váljék. Az életmű megmentésének munkálatait és a feldolgozómunka megkezdését jelentős mértékben támogatta a Nemzeti Kulturális Alap Fotóművészeti és Könyvtári Kollégiuma, az első 6000 felvétel már a kutatók, érdeklődők rendelkezésére áll.

Budapesten 2010 október-novemberében három Escher-kiállítást is megrendezésre került. Az alkotó 120. születésnapjára nyíltak meg ezek a tárlatok, melyek tematikája, képeinek anyagát egyeztették: tehát tulajdonképpen egy három részes, nagy kiállítást tekinthettek meg a három helyszínen az érdeklődők. A Magyar Fotográfusok Házában a Magyar Fotográfiai Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Gadányi Gyűjtemény tulajdonában lévő képek mellett 19 kép származott az OSzK-ból, a József Attila Klub tárlatán 14 kép kivételével az összes kép az OSzK anyagából származott, és természetesen az OSzK-ban csak a könyvtár képei szerepeltek. Ennek az az érdekessége, hogy a felvételek javarészt először láthatóak – egy nagyobb sajtófotó kutatás keretében összegyűjtötték Escher Károly különböző lapokban megjelent felvételeit is, és a kiállítási képek összeállításakor azt is szem előtt tartották, hogy döntő részben még publikálatlan felvételek kerüljenek a szakma és a közönség elé. Részben ugyanezen szempont vezette az anyag gondozóit a József Attila Művészeti Centrum kiállítási képeinek válogatásánál is, kiegészítve egy speciális tematikával; javarészben az alkotóművészekkel és a művészeti élettel kapcsolatos képek kerültek a Művészeti Centrum falaira.

Ebből az anyagból válogatnak a 2011. évi Magyar Fotográfia Napja alkalmából Dombóváron megtekinthető tárlatra is, melynek helyszíne – a művelődési ház – ugyancsak számos művészeti ágnak, számos művészet képviselőinek ad otthont.

A kiállítás-sorozat célja, hogy segítségével Escher életműve az őt megillető helyre kerüljön a magyar művelődés- és fotótörténetben.