Az Agrár-Béta Kft. ügyvezetője a megújuló energiaforrások hasznosításának fontosságáról beszélt.

Mivel a fosszilis energiaforrások kitermelése nem tud lépést tartani az egyre magasabb energiaigényekkel, ezért az utóbbi években megnövekedett az érdeklődés a megújuló energiaforrások hasznosítására. A geotermikus-, a víz-, vagy a szélenergia igénybe vétele erősen függ a földrajzi elhelyezkedéstől, és a napenergia sem áll rendelkezésre éjjel-nappal. A biomasszát feldolgozó üzemek viszont folyamatos energiatermelést biztosítanak. A mezőgazdasági növénytermesztés és állattenyésztés melléktermékeinek, a zöld területek nyesedékeinek vagy akár a háztartásokban felhalmozódott szerves hulladéknak a feldolgozása, ártalmatlanítása biogáz előállításával kiváló energiát ad, és jó példája a környezetvédelemnek.
A mezőgazdaságból élők lehetőségeit bővíti az energetikai célú növénytermesztés. Ezek a növények viszonylagos igénytelenségük miatt olyan területen is megélnek, ahol más kultúrnövény már nem termeszthető gazdaságosan. Jellemző rájuk a gyors nagytömegű növekedés. Fás szárú energianövény az energia-nyár és az energiafűz. (Az utóbbiból pl. 30 hektárnyi ültetvény van Dombóvár határában, Gunaras környékén.) Lágyszárúak: a repce és a napraforgó. Az energiafű és az energianád is jó alapanyag, de hazánkban táj idegenek, ezért a terjeszkedésük kiszámíthatatlan, felhasználásuk nagy körültekintést igényel.
Egyszerűen fogalmazva: a feldolgozás folyamán a növény által megkötött energia kerül felszabadításra. A folyamat végén maradó, szinte steril melléktermék 1.600 hektár termőföld tápanyag-visszapótlását biztosítja, mivel tartalmazza a kultúrnövények számára nélkülözhetetlen, összes mikro- és makro elemet, így nem szükséges a műtrágyák használata – tudtuk meg a kiváló előadó (egyben a Gödöllői Szent István Egyetem docensének) szuggesztív prezentációjából. Hogy mindezt az egyedülálló ún. Energiafarm - programban már most egy Dombóvár méretű település központi fűtésrendszerében milyen kedvezően és a mainál jóval csekélyebb fogyasztói áron lehetne hasznosítani, azt – reméljük – nem külföldről importálva vagy évtizedek múltán kell megtapasztalni az önellátáson buzgólkodó hazai erőknek!
A hónap növényeként természetesen az energianövények legszebbikére, a világ legnagyobb fészkes virágzatú egynyári növényére, a napraforgóra esett a választás. A 16. században kezdődött hosszú útja Mexikóból az európai szántóföldekre. Kezdetben a madridi botanikus kert, majd az egyre több uralkodói s főúri kertek dísznövénye lassan kikerült a paraszti gazdaságok mezsgyéire szegélynövénynek, később nagyobb területen kezdték termeszteni. Olaját a 20. század közepéig ipari célokra: festék- és szappangyártásra használták. Étkezésre csak a szegények fogyasztották, főleg böjti időben. Napjainkban nagyobbrészt már étolajként hasznosítjuk. Nevével ellentétben viszont nem forog a Nap felé, hanem abba az irányba áll, ahonnan a legjobb a megvilágítása, általában kelet felé…

Szöveg: Bordi Anna
Fotók: Kriston Vízi József